Zrínyi Katonai Kiadó, um 1980, 258 Seiten mit einigen Bildern. Gebunden Leinen.

Gyakorta halljuk, olvassuk, hogy a rakéták és az űrhajók korában élünk. És valóban: korunkban, a tudományos-technikai forradalom korában a rakéták, az űrhajók és az űrkutatás többi eszközei mind nagyobb és egyre fokozódó szerephez jutnak. A békés, természettudományos — az emberi élet jobbá tételét célzó — kutatások terén már eddig, viszonylag rövid idő alatt elért eredmények széles távlatokat nyitnak. De a pusztítás eszközeiként való felhasználásuknak is legalább ilyen nagy lehetősége van. A XX. század második felének embere lerázta magáról azokat a bilincseket, amelyek sok-sok évezreden át a földhöz láncolták, kilépett a kozmoszba, és a csillagok felé tart, a világűr meghódítását tűzte céljául. Bízunk benne, hogy mindez a Föld valamennyi népének javára, érdekében történik ... Az emberiség 1957. október 4-én lépett be az űrkorszakba. Ezen a napon a világ valamennyi hírközlő szerve adását megszakítva gyorshírben adta tudtul: az első mesterséges égitest — az első szputnyik — földkörüli pályára állt. És kevesebb mint négy év múlva, 1961. április 12-én Jurij Alekszandrovics Gagarin a Vosztok-1 űrhajóval megkerülte a Földet. Azóta az ember megvetette a lábát a Holdon, automatikus űrállomások kutatják a világmindenséget, űrszondák tapogatják a Marsot és a Vénuszt. De addig, amíg az ember elindulhatott a csillagok felé, csak évezredekkel mérhető, hosszú utat kellett megtennie. A mesék és a mondák, a fantasztikus regények, az álmodozók és a feltalálók, a tudósok és a katonák gondolatai, elképzelései, véghezvitt és meghiúsult kísérletei tanúsítják az embernek a Föld elhagyására irányuló, tántoríthatatlan törekvését. Erről ad számot könyvünk két szerzője. Horváth Árpád a régi emlékekből, a tudomány első lépéseiből kiindulva elvezeti az olvasót az űrkorszak nyitányáig. Innen pedig Nagy István György kalauzol tovább a máig, s a jövőbe is betekintést enged.