Gondolat, Budapest, 1963, 294 Seiten mit wenigen Bildern. Gebunden Halbleinen.

ÚSZIK A HAJÓ és egy kényelmes kis kajütben együtt lakunk a feleségemmel. Annyira fél a tengeribetegségtől, hogy három napig ki sem kel az ágyból. Amikor azután harmadnap a Biscayai-öböl hullámzásába kerülünk, feleségem belátja, hogy „nem inklinál a tengeribetegségre, ha a tükörsima vízen, amin eddig haladtunk, nem kapta meg. És igaza van. A hullámzó tengeren sem kapja meg. Igy azután együtt vesszük szemügyre útitársainkat. Német a hajó, német majdnem minden utasa. Sok közöttük a német-zsidó menekülő. Félénkek, bizalmatlanok, suttogva beszélnek még a hajópincérrel is. Hogyne! Hiszen talán Parteimitglied ... A szerencsétlenek már hat évet éltek Hitler birodalmában. Persze a német-árja utasok sem mind nácik. Például egy Lindner nevű mérnök sem, aki Peruba utazik. Nem titkolja, hogy nem tud tovább élni a hitleri III. Birodalomban. Az utasok között bizonyára akad több hasonló gondolkodású is, csak egyelőre még titkolják. A hajó német terület ... egyik-másik német utas horogkeresztet visel a gomblyukában. Meg kell vallanom, hogy a hajón ezek sem mutatják ki „faji felsőbbrendűségüket". Még az a fiatal házaspár sem, amelyik Chilébe megy. A férfi néptanító: egy chilei német iskolában fog tanítani és a pártszervezetben is dolgozik majd. Képzett náci ideológus. Kéthónapos csecsemőjüket is magukkal viszik. Valami sárga péppel etetik szegénykét. Megkérdi valaki, miért nem inkább tejet adnak a gyereknek? — Hová gondol?! — kiált fel az asszonyka. — Hiszen a fej egészségtelen! ...".